Parányi – Könnyű

Parányi

Még hallom, ahogy
reményed hozza, törve,
szilánkjait homály-tükörbe.

Utadat állnám,
ha gyenge lábam bírna,
megfeszülök, eltűnök sírva.

Sorsom lépcsőjén
nyikorgó léptek fáznak,
eljátsszák bús paródiádat.

Utolszor, hogyha
nem segít rajtad senki.
Isten helyett maradj embernyi!

Könnyű

Feloldozom most magam.
Könnyű létemnek súlytalan
terheit elhagyom.

Csókot dobok a félszre.
Ölelj át tenger lágy sötétje!
Hajnalban távozom.