Álmodó, csendes fénysugár
merre jársz, hol vagy, jössz-e már?
Látod, itt tombol az éjsötét,
sirámunk jajszavát szerteszét
hordja a bús szél szárnyain,
adagolt félszek árjain.
Hályogos szemünkön bűvölet,
hittelen sodródunk nélküled
káprázat létben, s látszatok
mögött az Isten rég zokog.
Közeleg, tudom, az a nap,
mikor a szív, mint patyolat
ragyog, s a kegyelem ránk borul;
leteszem életem zálogul.