Tükröződés

A reményt hozó, csendes álom
szemedben ring, s a szó a szádon
rügyet bontogat,
mint napfény selymén úszó pára,
olyan könnyű és oly vidám ma
minden gondolat.

Fölém hajlik a messzeséged,
míg mozdulatlan nézlek téged,
s azt, mi eltakar.
Csak délibáb vagy furcsa játék,
megérintelek, ha vársz még,
ne tűnj el hamar!

A leheletnyi valóságom
mindaz, hogy látlak, s megcsodálom,
mit szíved szór elém.
Most lélegzetem visszatartom,
hogy megláthassam múló arcom
az idő surranó neszén.

Benned fürdik az égnek kékje,
homályos tükröm tiszta képe,
eggyé válhatunk,
leszünk a való létnek álma,
gyümölcsérlelő boldogsága,
mert igaz már szavunk.