Január

Hibernált idő, jégterek,
január szele sepreget
álmot, nyáridőt, illatot,
mindazt, mit szíved itt hagyott,

halomba gyűjti, és a tél
páncélt borít rá, krómacél
tükrén borzad a fájdalom;
emléked izzó szálakon

belém fonódik, és körém,
kering a régmúlt fénykörén,
melegbe burkol, s majd fakaszt,
olvadó könnyből új tavaszt.