Ringató

Hull a télnek vattapelyhe,
mintha csendje dajka lenne,
égi dallal fonja át
s táncba rejti sóhaját.

Hull a pelyhe, mint a jó szó,
gyönge fénye ringatózó,
gyors az este, már közel,
hűs nyugalma átölel.

Jössz, s a bánat eltemetve,
szép fejed ma hajtsd kezemre,
míg a szádat kortyolom
fény leszek, s te: otthonom.