Idill

Ma jól vagyok, elszunnyadok
fényes bogárszemedben,
s mint hőre lágyuló napok,
tüzétől átmelegszem.

Már zöld a lomb, a létporond
pörögve zeng alattunk,
hanyatt a fűben, két bolond,
kolompol szívharangunk.

Idő, ha van, most gondtalan,
órái szétszaladnak,
szeretsz, s veled tudom magam  
nagyon boldog-szabadnak.